Mit szólnátok ahhoz, ha azt mondanám,hogy munkaképtelenné váltam? Valami ilyesmi történt. Persze csak rövid időre. Vígan, fütyürészve élezem a konyhakéseket,amikor is, vki itthonról éppen rám gondol, és egy bazi nagyot csuklok.

A kés megszalad, a vér spriccel, én meg válgatott trágárságokkal konstatálom, hogy a bal hüvelykujjam csontig metszettem. Miután a vérfűrdőt sikeresen megakadályoztuk, és több méter géz lappal próbáltuk az ujjamat a helyére szögelni, azon  gondolkodtam,hogy hogy mi jöhet még???????

Jött is... kipurcant a telefonom. Nem ám csak úgy, érintkezési hiba meg minden, hanem se kép,se hang... a folyón ringatózva azon agyalok, hogyha a külvilággal már telefonon sem érintkezhetek,akkor mi a franccc lesz velem? Addig siránkoztam, egy kölcsön telón keresztül anyunak, hogy a kolegám meghallotta jajveszékelésem és felajánlott megvételre a vadi új, de lényegében a telefonáláson kívül semmire nem jó készülékét. Azt mondta 50 euró, mondom neki, anyukádat, 40-et adok ezért a szutyokért! Az üzlet megköttetett. Én boldog vagyok! A srác is boldog, hogy a 20 eurós telót eladta nekem 40-ért. Ha minden jól megy, akkor szeptember közepén otthon vagyok. 2 hét szabi. Bár ott lennék már...

 Lassan több,mint egy hónapja gürizik a Modigliani-n. A rangsorban még mindig csak "hülye csicska magyar", de a cél érdekében tűri. Elvégre hozzászokott idehaza, hogy nem nézik semmibe, és a volt gyakorlati helyén még mindig arról pusmognak, hogy kamuzik. Jelentem, kedves "jó akarók" ez a gyerek nem kamu. Mire hazajön a szakma a kisujjában lesz, amíg ti csak tovább irigykedtek, a saját kis posványotokban. Hallottam,hogy azt beszélitek, hogy kisegítőnek ment ki. Pííííí! Tévedés! De persze agyatlanok ezt úgysem fogják fel.

Ennyit terveztem üzenni! Térjünk vissza a kisöcsémre, akire annyira büszke vagyok,hogy az már nekem is fáj:)
Itt a hajó, kicsit másképp.

Az édes életet szimbolizálja, holott személyzetnek ez kemény megpróbáltatásokat jelent.

Az öcsémnek ennyi ideje nincs, hogy kimossa/mosassa a cuccait. A keze helyén már csak húscafatok vannak, de legalább éles a kése. Elmondása szerint tök jó,mert annyira fáj mindene, hogy már nem érzi.A nyelvet is próbálja tanulgatni, főleg a franciát, hisz franciául röhögnek rajta a háta mögött, mert ugye ő csak egy magyar suhanc. 

Kedves olvasó! Kicsit indulatosra sikerült ez a bejegyzés, de engem is megvisel az öcsém távolléte, és hogy nem tudok helyette a főnök nyakára lépni. Mert nem vagyok ott, és mert ő sem teheti meg, ha jót akar magának. De persze személyiségfejlesztésnek sem utolsó ez a kaland. Ha már nincs katonaság,menj el egy hajóra dolgozni. Ott megtörnek, megrágnak, és majd valamikor a partra köpnek. Aki ezt kibírja, annak jár minimum egy hátba veregetés. Tehát, aki hajón dolgozik/ dolgozott, és túlélte, azé minden elismerésem.

 Éljen! Sms-t kaptam az Öcsémtől! Mióta kinn van,ez nem fordult elő, mindig mások infói alapján tájékozódtam a helyzetéről. Bár infóban most sem bővelkedett az sms:

"Na hali! Bocsika,hogy nem írtam még, csak be kell osszam a pénzt a tel. Minden ok am., elvok csak g*ci fáradt vagyok!Pusza nektek! Jok legyetek! Csapa"

A helyesírási hibákat javítva, csúnya szót kicsillagozva, de szószerint ezt írta. Amit kiszűrtem ebből: Még él, rommá melózza magát,néha gondol rám,kevés pénz van a telóján és spórol.
Ha őszinte akarok lenni,akkor keveslem. De igazából meg repesek az örömtől,hogy írt! Válaszoltam is rá, hogy örülök, és hogy szeretjük, no meg hogy várjuk haza. 
Néhány napja fotókkal is meglepett minket, bár némelyik fotón halvány lila fingom sincs, hogy mit kellene néznem, ami annyira érdekes, hogy elküldte, de néhol a látvány magáért beszél.
Mint pl. itt.

Vagy itt!

De persze érkezett olyan kép is,amin végre az ő elgyötört fejét is láthatjuk. 
 

És egy kompromittáló kép is, ami azt bizonyítja, hogy hosszas keringés után megérkezett a pálinka szállítmány.

Gyönyörű vizeken eveznek, és van még képem is, de ezt majd a következő bejegyzésem alkalmával villantom meg.

A zsibbadás kezd kicsit alább hagyni, gondolom a szervezetemet ért shokk már megszokássá vált. Telnek a napok. A chéf utasít, én meg csinálom. Eddig ketten dolgoztunk a keze alá, most már csak egyedül leszek. Kemény lesz. Nem lesz szabadnapom, a chéffel már szinte szimbiózisban dolgozunk, activityzünk már mester szinten, kézzel lábbal megértjük egymást.
Életemben nem csináltam ennyi lazacrózsát, mint a minap... nem is láttam még ennyi lazacot egyben.:D Vagyis lazacot egyben.

A chéf intézi a személyzetis kaját. Folyton salátákkal töm minket, hogy egészségesek legyünk, de tegnap hamburger volt a menü, nyami:D Tudok napközben csipegetni, szerintem most híztam is.Voltam már sörözni is az új munkatársakkal, jó volt a hangulat. Az árak kicsit a Csali kocsmás emlékeimet hozták elő. Ennyiből a Csaliban 4-en berugtunk.Iszonyatos honvágyam van. De nem a kocsma miatt.Az otthonról érkezett csomagom el lett pusztítva, a pálinkás üveg alján van még pár korty, nagy becsben tartom.Szóval mosnak rám, de én vasalok. Lehet másik kabinba költözöm, kicsit pofásabban van berendezve, kellemesebb lesz ott kialudni magam.A piszkos anyagiakról nem akarok szót ejteni, de amit itt megkeresek, azt Magyarországon 2,5 hónap alatt sem biztos,hogy megkeresném.Az időjárás kicsit mostoha velünk, nem igen látni igazi nyarat. Folyton esik. De legalább nem esz a fene, amikor bent kell rohadjak a konyhában.Nem tudom, hogy mikor térek haza. Több variáció is lehetséges. Majd jelentkezem,kedves otthoniak!

 Fáradt vagyok. Nem gondoltam, hogy ennyire kemény lesz. Pontosabban sejtettem, hogy az lesz, de hogy ennyire?:O Már van 3 sérvem, néhány üszkösödő lábujjam, túl vagyok egy szívrohamon, és 2 agyvérzésen. A felsorolás erős túlzás, de kb. így érzem magam minden napom végén. Örülök, hogy nem alszom el állva, nyitott szemmel, vagy hogy el tudok kúszni az ágyamig.

Kezdem megszokni a helyet és az embereket. Viszont megvan arra az esély, hogy átdeportálnak egy másik hajóra, tapasztalatszerzés címén. Vagy csak nem bírják tartani velem az iramot, nemtom....

Már van egy kis honvágyam is. Különösképp a Kicsikém hiányzik. Furcsa a tudta, hogy hónapok telnek el, míg haza kerülök. Szerintem fogytam is. Nem a kajahiány miatt, egyszerűen széthajtom magam. Ha szabadnapom van,akkor is csak a kis priccsemért sír a szám, amin ha leteszem a seggem,a a fejem már alszik is.

Innen üzenem a világnak: Még kitartok! Még bírom!

 Szeretnék elnézést kérni a téves információk közlése miatt. Tudomásunkra jutott,hogy az éhezésről szóló pletykák alaptalanok, és félreértésen alapulnak. A srácok pármai sonkán és kaviáron élnek. De ha munkaidőn kívül mernek ételt készíteni, akkor lesz ne mulass! Kedves öcsémnek el felejtettek szólni, hogy a chéf nem örvend a magán akcióknak. Egy kondér csirkepaprikás találta meg nyughelyét a kuka alján, mivel a főnök kidobta. Öcsi kicsit megszeppent, de így már tudja a rendet: Nem főzhetsz finom, magyaros ételt, az éhes munkatársaknak engedély nélkül. Lehajtott fejjel és korgó gyomorral elkullogott a kabinba.
Egyébként sokat dolgoznak. Van mikor hajnalig. De vannak kisebb szünetek, amikor is tudnak kicsit szundítani.
Az utasok bőkezűek borravaló tekintetében, és Öcsi boldog, hogy tetszik a munkája, és meg is hálálják neki euró formájában. Gyűjtögeti cigipénznek. Ha minden jól ment,akkor ma elhagyta a hajót, hogy csavarogjon kicsit, és meglepje magát valamivel. Jól teszi. Megérdemli.

Öcsikém! Úton van a csomag! Anyuék postázták részedre a segélypakkot, egy-két meglepivel kibővítve. Majd lepődj meg! Bár nem értem...állítólag francia honban is vannak boltok,nem? Ott nem kapni füstölthúst meg babot? Hát milyen nyomik ezek a franciák? Csak a csiga, meg a békacomb.... Sehol egy jó babgulyás vagy újházy tyúkhúsleves. Nem tudják,hogy miről maradnak le.
Remélem,hogy a csomag nem hetekig fog valahol Kambodzsában bolyongani,mert ha kinyitod, és megcsap a szaga, az lesz az igazi meglepi.
Jah és van benne csiga is...mármint jó fajta hegyesen pörgetett csigatészta, a jó kis húslevesedbe. Jó étvágyat!

 Jó napot kívánok, Nagy Noémi vagyok.

A lényeg,hogy út közben nem kötöttek bele, nem lopták el az ufók, nem halt éhen vagy szomjan. Volt ereje hazatelefonálni, és még viccelődni is. Ez a nem semmi. Bár most olyannak hat az utolsó két mondatom, mintha egy agyműtéten esett volna át. Pedig nem. Csak hivatalosan is munkába állt, mint szakács.

 Az öcsikém már 5 és fél órája úton van. Kicsit izgulok,mert még a fél úton sincs túl. Megpróbálok sokáig ébren maradni én is, hogy néha felrázzam a monoton vonatozásból.

 Na jó, nem is teljesen az én vonatom, hisz mások is ülnek rajta. Rengeteg magyar és német fiatal utazik velem együtt, persze kicsi az esély, hogy ugyanoda,ahova én, ezért az ismerkedésnek sem látom értelmét.
Viszont sikerült kifognom, az előttem levő ülésen egy 2 mázsás nőt,akinek a légkondi a testszagát folyamatosan az orromba kergeti. Valahol a cuccom alján lapul egy autóillatosító, az a gazdaságos fajta, viccből kaptam Noémi nővéremtől, és az ő Csabikájától, arra utalva, hogy a leendő szobámba/kabinomba a WC-t,csak egy függöny választja majd el a lakótértől.
Lehet kénytelen leszek most felhasználni, mert nem fogom sokáig bírni... Vagy lehet, hogy azt otthon hagytam? Messze van még München!

Pénteken írtam alá egy Pesten tartózkodó hajón a szerződésem. Francia nyelven volt, így lehet, hogy egy sztriptízbárban kell a testemmel megkeresnem a kenyérre valót, de úgy érzem vagyok annyira jó, hogy ezt is megoldom. Mindenesetre nyelvtudásnak és tapasztalatszerzésnek úgy érzem, tökéletes ez a lehetőség. Még nem tudják, hogy egy új Jamie Oliver van születőben!

Reszkess Franciaország, mert érkezem!!!

                                                                      Üdv mindenkinek!

Ma van a napja a nagy kiutazásomnak, pontosan 2 óra múlva indul a vonatom, hogy több átszállás után megérkezzek Strassburgba, csekély 19 órás út a várakozásokkal együtt.
Kajahalmok és nyelvkönyvek hada áll majd rendelkezésemre, hogy jól szórakozzak. Közben azon elmélkedem majd, hogy a francia anyanyelvű főszakács vajon mennyire hajtja ki belőlem a lelket.

Amikor majd nem áll módomban ide írni, akkor valószínűleg a nővérem fog bejegyzéseket közzétenni, ő  lesz az én kis írósegédem. Aztán ha valami hazugságot kezd el itt terjeszteni rólam, az súlyos megtorlást fog eredményezni.