Fáradt vagyok. Nem gondoltam, hogy ennyire kemény lesz. Pontosabban sejtettem, hogy az lesz, de hogy ennyire?:O Már van 3 sérvem, néhány üszkösödő lábujjam, túl vagyok egy szívrohamon, és 2 agyvérzésen. A felsorolás erős túlzás, de kb. így érzem magam minden napom végén. Örülök, hogy nem alszom el állva, nyitott szemmel, vagy hogy el tudok kúszni az ágyamig.

Kezdem megszokni a helyet és az embereket. Viszont megvan arra az esély, hogy átdeportálnak egy másik hajóra, tapasztalatszerzés címén. Vagy csak nem bírják tartani velem az iramot, nemtom....

Már van egy kis honvágyam is. Különösképp a Kicsikém hiányzik. Furcsa a tudta, hogy hónapok telnek el, míg haza kerülök. Szerintem fogytam is. Nem a kajahiány miatt, egyszerűen széthajtom magam. Ha szabadnapom van,akkor is csak a kis priccsemért sír a szám, amin ha leteszem a seggem,a a fejem már alszik is.

Innen üzenem a világnak: Még kitartok! Még bírom!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.