A zsibbadás kezd kicsit alább hagyni, gondolom a szervezetemet ért shokk már megszokássá vált. Telnek a napok. A chéf utasít, én meg csinálom. Eddig ketten dolgoztunk a keze alá, most már csak egyedül leszek. Kemény lesz. Nem lesz szabadnapom, a chéffel már szinte szimbiózisban dolgozunk, activityzünk már mester szinten, kézzel lábbal megértjük egymást.
Életemben nem csináltam ennyi lazacrózsát, mint a minap... nem is láttam még ennyi lazacot egyben.:D Vagyis lazacot egyben.

A chéf intézi a személyzetis kaját. Folyton salátákkal töm minket, hogy egészségesek legyünk, de tegnap hamburger volt a menü, nyami:D Tudok napközben csipegetni, szerintem most híztam is.Voltam már sörözni is az új munkatársakkal, jó volt a hangulat. Az árak kicsit a Csali kocsmás emlékeimet hozták elő. Ennyiből a Csaliban 4-en berugtunk.Iszonyatos honvágyam van. De nem a kocsma miatt.Az otthonról érkezett csomagom el lett pusztítva, a pálinkás üveg alján van még pár korty, nagy becsben tartom.Szóval mosnak rám, de én vasalok. Lehet másik kabinba költözöm, kicsit pofásabban van berendezve, kellemesebb lesz ott kialudni magam.A piszkos anyagiakról nem akarok szót ejteni, de amit itt megkeresek, azt Magyarországon 2,5 hónap alatt sem biztos,hogy megkeresném.Az időjárás kicsit mostoha velünk, nem igen látni igazi nyarat. Folyton esik. De legalább nem esz a fene, amikor bent kell rohadjak a konyhában.Nem tudom, hogy mikor térek haza. Több variáció is lehetséges. Majd jelentkezem,kedves otthoniak!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.